2. rész - a 80-as évek

Egy év katonaság

1980-ban jelentkeztem egyetemre és fel is vettek. Ez fordulópont volt, mert egy évre elmentem katonának Hódmezővásárhelyre. Nem voltam túl sokszor itthon. Ez idő alatt a zenekarnak nem volt koncertje. Ahogy én leszereltem, András rögtön bevonult katonának, szerencsére nem túl messzire és eléggé rendszeresen haza is tudott járni, mivel írnok lett.

1981 őszén újra beindultunk. Szeptemberben Budakeszin buli. (Ez volt a 21-ik koncertunk). Októberben egy emlékezetes koncert volt az ELTE BTK klubjában (1981. X. 22.). Én tüdőgyulladást kaptam, és a tüdőgyulladásra Tetrán-t. Feküdtem. A többiek megszervezték a szállítást, majd eljöttek értem kocsival. A színpadon leültem egy székre és elkezdtünk játszani. A zene jó volt az utcáról is többen bejöttek, hogy hallgassanak minket. A koncert közben természetesen voltak technikai problémák, de azokat elhárítottuk. Hangfelvétel őrzi a koncertet. Ez az ősz ígéretes volt. A katonaság után az Ybl Miklós Főiskola gólyabálján is játszottunk (1981. XI. 22.). Jó koncert volt.

Érden két koncertunk is volt, sőt próbálni is kijártunk oda. Ami azt illeti a koncert jó volt csak a a közönség kissé bunkó volt, mert nem erre számítottak. Mi kezeltük a problémát, Laci a színpadról az egyik részeget rúgta le csizmájával, András a törött dobverőivel hajigálta a nagyérdeműt, én meg egy tekercs WC papírt csavartam magamra, amit bedobtak a színpadra. Érdre többet nem mentünk koncertezni. V. 22-én a BMK-ban volt egy családias hangulatú koncert. Ősszel volt egy buli a Belvárosi Közösségi Házban. Nem próbáltunk előtte, a söröző ott volt a koncertpódium mellett, kicsit kocsmai háttérzenének éreztük a tevékenységünket. Úgy emlékszem nem tetszett a dolog.

Énekessel - Fragile

Ekkortájt döntöttünk úgy, hogy énekes kell. Rájöttünk, hogy így nem lesz belőlünk semmi. András látott egy énekest Szegeden, Répási Istvánnak hívták. Az tetszett meg Andrásnak, hogy tiszta Robert Plant. Répa tényleg jó mozgású, 180 cm magas szőke, göndör hajú, igazi frontember lehetett volna. Megjelenése jó volt, gondolatai voltak a világról, humora volt, és addig rockot énekelt. A zep számokat kívülről tudta. Sokat ökörködtünk vele, minket is feldobott az új tag, bár kezdetben nem tudtunk vele zeneileg mit kezdeni.

A régi zenei alapokra új zenét írtunk. Egy csomó mindent megváltoztattunk. Heti két próba volt minimum. Kitaláltuk a Fragile nevet, újragondoltuk a zenekart. Az egyik leginvenciózusabb korszakunk volt. Saját próbatermet találtunk András munkahelyének KISZ klubjában. Lenin vigyázó szeme őrködött a rock zene felett, egy porcelán fej manifesztációjában. Azt kellett vállalnunk, hogy a munkahely dolgozóinak majd csinálunk egy bulit valamikor. Nem emlékszem rá, de azt hiszem hogy tényleg volt egy ilyen buli.

Ekkortájban jöttünk rá - mások mondták - hogy a mi zenénk nem jazz rock, vagy fusion, ahogy hittuk, hanem inkább a Yes, Genesis vonalhoz tartozik. Ekkortájt tudatosan is kezdtünk ilyen zenéket hallgatni. Bekerült a látókörünkbe a Police és Sting is, aki a továbbiakban rám nagyon hatott. Laci még a nagy keverő gitárosok felé hajlott. Gábor John Lord, és hasonló számokat hallgatott, rockot meg másokat is.

A Lenin fej alatt ekkoriban felvettünk egy csomó számot a Répával. Többünk szerint pályafutásunk legjobb számai.

A szerelést is bővítettük. Gábor ekkorra már beszerzett egy Fender zongorát, egy monó szintetizátort és egy hegedűgépet, tehát volt motyó. Lacinak ekkor már volt egy tuti alapja is. Én elszántam magam és a gitárból fretless-t csináltam - kiszedtem a bundokat, a la Pastorius.

1983 februárjában a kerületi KI MIT TUD-ról továbbjutottunk. A zsűri az egekig magasztalt, mondván amikor minket hallgatnak, akkor zenét hallgatnak.

Később egy Egyetemi találkozón szintén felléptünk a programunkkal. (EFIN1983.III. 23) Mi jók voltunk és a zene is jó volt, de sajnos a zsűri Vahorn Andrásból és hasonló fazonokból állt és a hangulat is a punkoknak meg az alternatívoknak kedvezett, így nem jutottunk semmire.

A tavasszal megtartott budapesti KI MIT TUD elődöntőn Laci és Répa úgy berúgott, hogy okádtak a WC-ben. A színpadon Laci nem akarta abbahagyni a gitározást, Répa hamis volt, mint az ágyú. Nem jutottunk tovább, viszont továbbjutott a Pokolgép. Mi őket is hallottuk és primitív, döngölős metálnak gondoltuk. Később hova jutottak...

1983 nyarán volt egy koncertünk. A Pafónál csináltunk egy felvételt az akkori számainkról. Videoklippel is kísérleteztünk. András leszerelt, és Laci bevonult katonának. Neki nem volt olyan szabad kijárós helye.

Led Zeppelin klub

Választhattunk a semmi és a valami között. Volt egy barátunk, Igaz Tibinek hívják. Akkor még kicsit ügyetlen, de tehetséges gitáros volt. Mindenesetre megtanult néhány saját számot és a zenekarral együtt megtanulta a teljes Led Zeppelin repertoárt. 1984 februárjában másfél órás anyagunk volt.

Azt terveztük, hogy egy fél éven keresztül Led Zeppelin klubot fogunk csinálni. Nagy reklámot csaptunk neki, megszereztük a Dal ugyanaz marad c. filmet, levetítettük és utána nyomtuk a zep számokat. Egy alamuszi kis ember - a Béla - volt a Manager. Ő szerezte a cuccot. Eléggé lepukkant szerelés volt. Sokszor a koncert ellőtt forrasztotta a kábeleket és az erősítőt a színpad szélén. A cucc iszonyúan szólt. Volt elmaradt buli is. Szereztünk másik hangosítást, de a közönség fogyott. A végére a zene és a cucc is jól szólt, de a közönség eltűnt. Sajnos nem tudtunk megfizetni egy rendesebb hangosítást. Az utolsó bulira meghívtuk a Révész Sanyit. Ez volt pályafutásunk 38-ik koncertje.

Közben volt egy IRI koncert. Április 15-én az EAST előtt volt egy koncertünk a KEK-en. A buli jó volt, mi is jók voltunk, bezsebelhettük az elismerést. Lacit is kiengedték, úgyhogy ő is játszott a bulin.

Április 27-én a budaörsi ELTE kollégium hagyományos háromnapos buliján felléptünk fő műsoridőben. Hát ne tudd meg. Kora délután fel- pakoltunk, belőttük a szerelést, készen voltunk. Elkezdtünk sörözgetni. Estére, mikor a buli volt Tibi, Gábor, Répa és Én rendesen be voltunk állítva. A koncert elkezdődött, a színpad pedig mozgott. A valahogyan összetákolt dobogók az ugrálástól annyira mozogtak, hogy a szintetizátor kétszer is a földön landolt. A buli után volt a diák- igazgató választás, és valamelyik hülye kinyitott egy poroltót és az egész cuccunkat összefújta poroltóval. Emlékezetes marad ez a koncert.

Ezen a tavaszon volt még egy tehetségkutató verseny a Pataky Művelődési Házban, amin az égig magasztalták a zenekart, de nem mi nyertük el az első helyek egyikét sem. Ekkor úgy döntöttünk, hogy csak az lehet a továbblépés útja, ha ORI vizsgát teszünk. Elkezdtünk próbálni rá, kint Budafokon egy KISZ klubban egy kocsma mellett. Ennek a vizsgának egy előnye lett. Megtanultunk fegyelmezetten játszani. Unásig ismételgettük a számokat, amíg csak hiba nélkül nem ment. Ekkor váltunk félprofivá.

ORI vizsga

Ekkortájt tűnt fel a zenekar életében egy Tamási Éva nevű hölgy, aki menedzselni akarta a csapatot. Ő intézte a dolgokat. Úgy tűnt, hogy vannak ötletei, szöveget is írt az egyik számhoz. Az ORI vizsga egy hét végén volt, és egy hétig nem mentünk a próbaterem környékére sem, mert elegünk volt. Ez alatt az idő alatt a próbatermet kirabolták, csak a Fender zongorát meg néhány apróságot hagytak ott. A Tibinek a gitárja megmaradt. Nem volt semmink. Az ORI vizsga volt a 41. koncertünk.

Ekkor már évek óta ismertünk egy Cverencz Ákos nevű embert, aki annak idején az EDDA-t, KFT-t és még néhány más zenekart menedzselt. Ötletgazdag, és fáradhatatlan pasas volt. Azt is tudta, hogy mitől döglik a légy. Egy nagylelkű gesztussal kamatmentesen 250 ezer forintot adott kölcsön nekünk másfél évre. Ebből lett új szerelésünk. András vett egy TAMA dobszerkót, Laci, aki ekkortájt leszerelt egy Fender Telecastert és egy alapot, én egy Yamaha alapot és egy Fender Jazz Bass utánzatot. Gábor vett egy PolyKorg szintit. Végül is mindent visszafizettünk, kivéve a Gábort, aki sajnos csak később tudta teljesíteni a sarát.

Répa közölte, hogy nem csinálja tovább, visszamegy Szegedre, majd sokáig nem hallottunk róla semmit. Később azt hallottuk, hogy Amerikában van a feleségével, valahol a nyugati parton.

1984 végén úgy döntöttünk, hogy keresünk egy tuti próbahelyet. A Hernád utcai Általános Iskola kazánháza mellett a szénmonoxidban kezdtünk próbálni, de nem volt énekesünk. Ebben az időben már erősen foglalkoztatott az éneklés gondolata. Korábban a próbákon is énekelgettem, amikor Répa nem volt lent és itt is énekeltem. Volt néhány hét, talán néhány hónap is, amikor én énekeltem, de nem volt az igazi. Úgy döntöttünk, hogy keresünk másik énekest. Így csöppent a csapatba Nagy Laci. Már nem emlékszem, hogyan került hozzánk mindenesetre jó énekesnek tűnt. Képzett hangja volt és technikailag jobb volt a Répánál, de sajnos nem érezte igazán a mi lelkünket. A modora lekicsinylő volt, negatív hullámokkal árasztott el bennünket, nem tudott kapcsolódni a számainkhoz és csak fél szívvel dolgozott velünk.

Alapvetően Nagy Laci sikeres akart lenni. Számunkra a siker másodlagos volt, bár akartuk, de nem eléggé. (Később megtanultam azt, hogy milyen az amikor egy zenekar sikeres akar lenni - Griff - de nem tud. ) Mi jó zenét akartunk játszani. Azért született néhány olyan opus, amelyik máig is megállja a helyét, csak az a baj, hogy érzelmi alapon nem szeretjük ezeket a számokat.

Itt is csináltunk felvételeket. Panda Club néven Lacival felléptünk a KEK-en is az Európa Kiadó előtt. Természetesen a cucc jó volt, a zene jó volt, videó is készült róla. A koncerten végig látszik, hogy Laci elfogódott, zavart, lámpalázas, nem tud mit kezdeni magával. Soha nem nézett a közönségre. Volt benne valami puhaság, valami kisebbrendűségi érzés. Összességében nem mentünk vele semmire. Játszottunk a Józsefvárosi klubban és volt egy KI MIT TUD a Pecsában, ahol felléptünk, de nem jutottunk tovább. Laci másfél év után azt mondta, hogy itt a vége. Még eladta nekem a Shure mikrofonját, majd egy elegáns mozdulattal kisétált a zenekarból. Nem sokat hozott nekünk, de vinni sem vitt el semmit.

Utolsó próbálkozások

Közben Kurucz Laci is leszerelt, az eredeti zenekar újra összeállhatott. Nagy Laci hiányzásai alatt én voltam a zinger, és több alkalommal vokáloztam is. A zenekar úgy döntött, hogy meg kellene próbálnom énekelni. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem olyan egyszerű dolog. Kezdetben a Laci tanított meg néhány énektechnikát, majd elmentem egy énektanárhoz - talán éppen Nagy Laci ajánlotta. Cseh Kató néni - kedves néni volt - meghallgatott és azt mondta, hogy bár kicsit késő van, 26 éves korban az emberek nem kezdenek el éneket tanulni, de tehetségesnek tartott és tanított. Két és fél évig tanultam nála.1989-ben hagytam abba.

1986-ban befejeztem az egyetemet, elmentem dolgozni a sulimba. Közben a Gábor is bevonult katonának, de ő is csak amolyan írnok katona volt. Mindig otthon volt délután 5-kor.

1986 őszén újra próbálni kezdtünk. András nejének iskolájában. Egy meglehetősen lakájos próbahelyet csináltunk. Ideális volt csak néha kicsit hideg. Teljesen új anyagot kezdtünk csinálni, amiben teljesen az én énekem dominált. Ebben az időben nekem Peter Gabriel lett az Isten, az ő zenei megoldásait figyeltük. A számaink rövidek, összefogottak lettek. A szövegeink nem lettek túl jók, de azért szerintem van benne jó is. Fél évig próbáltunk. Az igazság az, hogy ugyanabba a hibába estünk, mint korábban. A hírnév nem volt elég fontos. Az iskolai szalagavatón játszott a zenekar. Természetesen a család és a barátok végighallgattak minket, de a diáksereg nem. Ez már nem az ő zenéjük volt. Ez volt az utolsó koncertje - 43. - az AS - Fragile - Panda Club és Alarm System együtteseknek.

Vége az első résznek

A próbák végén és alatt csináltunk demo felvételeket is, majd csináltunk egy stúdiófelvételt is. Mi kevertük. Négy sávra vettük, majd utólag átkevertük kettőre és hozzávettünk esetenként még két sávot. A felvétel jó lett, aránylag kevés hiba van benne. Stúdiózenészként is megálltuk a helyünket. Az anyag sajnos olyan, hogy minden számban van valami hiba. Ekkor fél éve jártam énekelni. Hallatszik a tanulás maga és a félév is.

Bár elvittük több lemezcéghez is a kimásolt néhány legjobbnak ítélt anyagot, egyik helyről sem jött pozitív válasz. A legtöbb helyen azt mondták, hogy csináljunk egy profi anyagot és hozzuk vissza.

Ezek után a zenekar úgy döntött, hogy befejezi vagy másképpen, hosszabb időre ideiglenesen felfüggeszti működését. A generálpauza 10 évig tartott.

A szünet ideje alatt:

András elment egy színházhoz hangmérnöknek - úgy tudom jól érzi magát. A dobszerkót eladta. Gábor dolgozik, a zenéhez eddig nem volt köze. A hangszerét eladta. Laci fuvaros volt, majd megint az lett. A gitárját eladta, kellett a kocsira.